Párkapcsolatban, munkatársak között, idegenekkel szemben, de még családon belül is előfordulhat, hogy valaki nem mond nekünk igazat. Minél közelebb áll egymáshoz két ember, annál nagyobb kockázatot vállalnak a hazugsággal és az őszinteséggel egyaránt, hiszen akit nap mint nap látunk, nemcsak felhozhatja hibáinkat egy-egy vita során, de el is távolodhat tőlünk, amikor hazugságon kap.
A férfiak kétszer annyit hazudnak, mint a nők: átlag szerint naponta hat alkalommal. Habár mindannyian füllentünk, egy-egy kegyes hazugságon túl súlyosabb kérdésekben is becsaphatnak bennünket, amit jó, ha idejében felismerünk. Nem szerencsés túlbecsülni a testbeszéd jelentőségét, mivel csak nagyon kevesen tudják jól értelmezni a gesztusokat, az ösztöneinkre pedig nem mindig hagyatkozhatunk. Akkor mégis hogyan dekódoljuk a hazugságot?
Figyelj arra, mit mondanak!
Választott szavaink gyakran többet felfednek róluk, mint sejtenénk. Mivel a legtöbb ember stresszt él át füllentés közben (ez a stressz fizikailag is megnyilvánulhat gyomorégés és álmatlanság formájában, mivel a hazudozó tart a lebukás veszélyétől), megkerülhetik az adott dolog kimondását úgy is, hogy a szó szoros értelmében igazat mondanak. Ha például azt válaszolja neked valaki, hogy „Ez minden, amit mondhatok”, hidd el. Azt jelenti ugyanis, hogy az illető nem mondhat vagy nem fog több dolgot elárulni neked, de ne feledd, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy annyit is tud, mint amennyit tudomásodra hoz.
A lódítást befolyásolják a körülmények: ki, kinek, mikor, mennyit, mekkorát hazudik, és mi volt vele a célja. Jellemző, hogy azért nem mondunk igazat, mert attól félünk, mi történne, ha kiderülne az igazság. Ezért az általunk kevésbé rossznak vélt utat választjuk. Ez a nőkre jellemzőbb (ún. fehér hazugság: „De jól nézel ki!”), míg a férfiak inkább azért hazudnak, mert „megpróbálják jobb színben feltüntetni magukat, tévedéseiket, letagadni hibáikat vagy csökkenteni azok jelentőségét, megóvni magukat a negatív megítéléstől és a szubjektív megsemmisüléstől” – olvasható a PFY oldalán. Milyen szóbeli jelekből olvashatsz tehát?
A hazugság 20 verbális jele
- Felesleges részletezés: minél inkább kiszínez valaki egy történetet felesleges részletekkel és irreleváns információkkal, annál nagyobb az esélye, hogy csak kitalálta azt.
- Tárgyváltás: ha megkérdezed az illetőtől, hogy sikerült egy találkozója, és csak annyit felel, „jól”, majd hirtelen témát vált, akkor gyanakodhatsz, hogy valamilyen oknál fogva magában akarja tartani azt, ami történt.
- Ismétlés: amennyiben a kérdés ismétlésével vagy visszakérdezéssel reagál valaki ahelyett, hogy normálisan felelne, azzal a hazudozó időt nyer, hogy kitalálja a választ. Például: „Miért hagytad ott az utolsó munkahelyed?” Válasz: „Miért hagytam ott az utolsó munkahelyemet?” vagy „Miért gondolod, hogy ez fontos?”.
- Szelektív megfogalmazás: a svindlerek gyakran nem a feltett kérdésre replikáznak. Például: „Kivettél valamennyit a kasszából?” Válasz: „Aznap nem is dolgoztam.” Felel ugyan, mégsem arra, amire kíváncsi vagy, hiszen jelen minta alapján az illető akár korábban is hozzányúlhatott a pénztárhoz.
- Tagadás helyett olyan kérdést tesz fel, amellyel szeretné magát előnyös helyzetbe hozni, így lesz a „nem, én nem csináltam”-ból egy „Úgy nézek ki, mint aki megtenné?”, vagy támadóbb hozzáállással a másik kompetenciájának megkérdőjelezése: „Miért pazarolod az időmet ilyen dolgokra?”
- Hebegés-habogás és ugyanazoknak a kifejezéseknek az ismétlése: mind a magasabb kognitív terhelés és a megtévesztés jelei.
- Nyelvtani hibák: mindannyian elkövetünk nyelvtani hibákat, de a hazugok gyakran megváltoztatják a névmásokat és az igeidőt. Íme egy példa mindkettőre: „Mindennap kábé 8 órakor indulok az irodába, és utána megálltunk kávézni.”
- Minősítés: gyakran hallhatsz tőle hasonlókat, mint hogy „legjobb tudomásom szerint”, „lehet, hogy tévedek”, „ha jól emlékszem” és „amennyire tudom”.
- „Nem fogod elhinni, de” és „tudom, hogy furcsának hangzik, de” kezdetű mondatok.
- Viszonylagosság: a „nem feltétlenül”, a „legtöbbször”, a „szinte soha” és az „attól függ, hogyan tekintesz rá” alkalmazása.
- Enyhítő kifejezések: egy helyzet leírásakor a szavahihető emberek magabiztos és egyértelmű kifejezéseket használnak, mint például „lop”, „csal” vagy „hamisít”, a hazudozók ellenben a cselekvés súlyának csökkentése érdekében enyhébb szavakat választanak, mint például „kölcsön”, „hiba” vagy „elhagy”.
- Túlzott formalitás: a füllentők furcsán formálisan is fogalmazhatnak. Bill Clinton amerikai exelnök esetéből kiindulva: „Nem feküdtem le azzal a nővel, Ms. Lewinskyval”, holott mondhatta volna azt is: „Nem feküdtem le Monicával.”
- Hitelességre építők: szólaljon meg a fejedben a vészharang, ha ezek közül valamelyiket meghallod: „az igazat megvallva”, „hogy őszinte legyek”, „őszintén szólva”, „esküszöm anyám sírjára” vagy „esküszöm Istenre”.
- A probléma eltávolítása: egy hazudós ember letudja azzal, hogy „problémák voltak a projekttel” ahelyett, hogy azt mondaná: „Problémáink voltak a munkavállalói elkötelezettség felmérése eredményeinek elemzésével.”
- Elszemélytelenített nyelvi megoldások: a csalók kevesebbszer hivatkoznak saját magukra („én”, „engem”), és több általánosítást használnak („mindenki”, „ők”, „őket”). Ezek az emberek azt mondják, hogy „a számviteli osztály hibát követett el”, nem pedig azt, hogy „az én felelősségem volt”.
- Tétovázás: gyakori „ööö”, „hm”, „ah”.
- Bűntudatkeltő kijelentések: a hazugok úgy tesznek, mint akik megsértődnek, mindezt annak reményében, hogy abbahagyod a kérdezést. Egy nő védekezhet ezzel: „Miért feltételezed azt, hogy csak egy nő lehet bűnös?”
- Meggyőző állítások: elutasíthatják a kérdést, és megpróbálhatnak meggyőzni téged arról, hogy a múltjukban semmi sem utal a csalásra. Az előző példa szereplője így folytathatja: „Nézd, keményen dolgozom, és már tíz éve itt vagyok. Nem értem, miért bánsz így velem.”
- Előre gondolkodás: azok az emberek, akik igazat mondanak, hajlamosak előre- és visszaugrálni az időben, a csalóknak azonban időrendi sorrendben kell felépíteniük történeteiket. Mivel hamis emlékezetből dolgoznak, a hazugok szinte képtelenek elmondani a kitalált eseményt fordított időrendi sorrendben.
- Véletlen igazság: időnként kicsúszik az igazság egy lódító száján is, ami után kijavíthatja magát. „Megígérem, hogy ez az intézkedés rosszul… akarom mondani, nem fog rosszul érinteni téged.”
A verbális megvezetést könnyebb felismerni, ha a megtéveszteni akarónak nem volt ideje felkészülni, a jó hazugság ugyanis elpróbálást és memorizálást igényel. Amennyiben hazugságra gyanakszol, hasznos lehet ellazítani emberedet, hogy azt érezze, biztonságban van melletted, majd arra ösztönözni őt, hogy beszéljen nyugodtan. Minél többet beszél, annál nagyobb az esélye, hogy felfed valamit.
Hallgasd figyelmesen, mit mondanak az emberek. Különösen arra ügyelj, ha valaki azt mondja neked, mit nem csinál: „Nem akarom, hogy rosszul járj.” vagy „Nincs rejtegetnivalóm előtted.” Ez leggyakrabban hazugság.
Mi a teendő, ha biztos vagy benne, hogy rászedtek?
- Tudd meg, miért teszi! Ha úgy gondolod, közvetlen környezetedben valaki rendszeren nem mond igazat, érdemes megfigyelni az illetőt. Ha olyasvalakivel szemben vagy bizalmatlan, akinek társaságát nem tudod megválasztani, legyen ez munkatárs, alsó illetve felső vonaladba tartozó személy, természetes, hogy frusztráltnak érzed magad. Maradj hűvös, és közelítsd meg óvatosan a szituációt, nehogy ronts a helyzeten.
- Ne drámázz! Próbálj nyugodt maradni, miközben meghatározod az illető motivációját. Az emberek sok okból nem mondanak igazat; talán észre sem veszik, hogy füllentenek, vagy úgy érzik, hogy hazudniuk kell bizonytalanságuk kompenzálása érdekében. Mielőtt hozzá vagy ismerőseidhez fordulnál a problémával, mérlegeld, miért hazudik a másik. Ha nem teszi gyakran vagy szándékosan, hanem csak téved, ennek ellenére megbélyegzed, azzal tönkreteheted a kapcsolatotokat. Nem kell hogy jó barátságban legyél mindenkivel, de ha kollégáról van szó, képesnek kell lenned arra, hogy együtt dolgozz vele. Légy profi, és maradj őszinte, függetlenül attól, amit a másik mond vagy tesz.
- Beszélgess vele négyszemközt! Miután kiderítetted, miért hazudik az illető, beszélgess el vele nyugodtan. Kerüld a konfrontációt vagy a szembesítést, mivel ezzel arra sarkallod a másikat, hogy kiszámíthatatlanul védekezzen. Hibáztatás helyett próbálj inkább kérdéseket feltenni, ilyet például: „Te azt mondtad, hogy X történt, pedig én azt hittem, hogy Y.” Ha továbbra is hazudik, vagy elfogadod, hogy ő ilyen, vagy pedig eszkalálod a problémát.
- Beszélj a vezetőtökkel! Ha megpróbálsz őszinte beszélgetést folytatni az illetővel, a fenti példáknál maradva munkatársaddal, de még mindig hazudik, fontold meg, hogy panaszt teszel, de csak abban az esetben javasolt ehhez a megoldáshoz fordulni, ha a hazugság befolyásolja a munkádat, vagy hátrányosan érint más kollégákat, ügyfeleket, illetve a munkáltatót magát. Ilyenkor is maradj nyugodt, és készülj egyszerű dokumentációval, például dátumok, kontextus vagy a hazugság lejegyzésével. Maradj tényszerű, a többit pedig hagyd a vezetőre. Ha nem reagál azokra a problémákra, amelyeket fontosnak tartasz, gondolkodj el a továbblépésen, mert akkor valószínűleg nem a neked megfelelő helyen vagy.
Figyelmeztetés: ha az érintett személy nem ugyanabból a kultúrából származik, vagy nem beszél a te anyanyelveden, szinte lehetetlen pontosan megfejteni a verbális és nem verbális jelzéseit, ezért bánj óvatosan a következtetések levonásával.
(forrás: Pszicho For You, Greatist, American Management Association, Business News Daily)