Holle anyó és Peller Teri története

Interjú Peller Terézia rubinigazgatóval

Ki ne ismerné a Holle anyó meséjét? A mostohán nevelt lány leugrik a kútba, és miután eszméletéhez tér, rájön, hogy ahova ugrott, ott más világ lakozik; tele érdekességekkel, lehetőségekkel. Így volt ezzel Peller Terézia Gano Excel-hálózatépítő is, amikor egyik nap megszűnt a látása. Teri élete attól a naptól kezdve megváltozott, mindent másképp kellett csinálnia, mint addigi megszokott életében. A más világ lehetőségeinek a felismeréseihez viszont az út nem volt könnyű. Erről az útról, a nehézségekkel való megküzdésről, valamint a megérdemelt sikerekről beszélgettünk:

A hét témája a Gano Excelnél: „ezentúl másképp”. Mi jut neked erről eszedbe?

Elsősorban az, hogy az üzleti világban, de az életben mindenütt, megváltozott/nehezített képességekkel is lehet előre jutni. Most, hogy már ezt bebizonyítottam magamnak, az „ezentúl másképp” gondolat beépült a mindennapjaimba. Fontos, hogy az ember visszatekintsen arra, amit maga mögött hagy, rálásson a megoldatlan helyzetekre, és gondolkozzon el azon, hogy mit kell másképp csinálnia. Én például hetenként összegzek: pénteken látom, hogy mit sikerült megoldanom a héten és mit nem, majd ezeket figyelembe véve egy újabb stratégiát állítok fel a következő hétre. Természetesen a célom mindig a fejemben van.

Ha visszatekintesz a változás óta bejárt utadra, mi az, amit ebből megosztanál? Mi volt nehéz, és hogyan lendültél túl rajta?

A látásom elvesztése fokozatosan történt. 47 éves voltam, amikor végül fehér botot vettem a kezembe. Ha új helyre mentem, először barátnőmmel végigmentünk az útvonalon, másodszor már egyedül vágtam neki. Közben az utcán éreztem az ismerősök tekintetét, sajnálatát. Ettől meginogtam, és nekimentem valaminek. Folyton valami baleset ért; beleestem egy árokba, ismeretlenek vittek haza, a buszállomáson darabjaira esett a fehér botom, és így tovább, és így tovább. Rengetegszer volt mélypontom, és gyakran fel akartam adni. Egyszer csak azt mondtam: „Nem! Én így is „én” vagyok, senki nem tántoríthat el az utamról!” Önálló életvitelt akartam, hogy ne szoruljak a gyerekeimre, és újra meg akartam találni az életem értelmét. Ettől az elhatározástól kezdődött önmagam tudatos felépítése. Elkezdtem koncentrálni, hogy ne húzzanak vissza a körülmények, az emberek sajnálata, és nem hagytam magam, kialakítottam a saját életemet.

Nem is akármilyet! Számtalan példaértékű dolgot valósítottál meg azóta. Mintha szemek helyett poliplábakat növesztettél volna, és ezeken a lábakon különböző tevékenységeket folytattál.

Így van. Megtanultam a beszélő számítógépet kezelni, ami akkoriban még kezdetleges volt. Pályázatokat írtam, nyomtatót, szkennert és olyan technikai eszközöket nyertem, amelyek segítettek a továbbfejlődésben. Majd megalapítottam a Látássérültek Pilisvölgye Egyesületet, amelynek azóta is az Elnöke vagyok. Az egyesület célkitűzése a látássérültek önálló életvitelre való megtanítása, az esélyegyenlőség megteremtése. Folyamatosan rendezvényeket, tanfolyamokat, egészségnapokat szerveztünk, illetve szervezünk a mai napig. Mindemellett leállamvizsgáztam a felsőfokú gyógypedagógiai asszisztensi szakon, elvégeztem egy non-profit menedzseri iskolát és egy angol nyelvtanfolyamot, hogy szakszerűen tudjam ellátni a teendőimet. Miután ez jól ment magától, más irányokba is elkezdtem fejlődni. Természetgyógyász iskolákat végeztem, lélek- és talpmasszázzsal mai napig foglalkozom.

Így elmondva szépen hangzik, de ha belegondolok, nem lehetett könnyű mindezt véghezvinni. Az elhatározáson túl mi segített még?

A hit magamban, és az istenkeresés vezetett ki a lelki válságokból. Még anyagi vonalon is pozitívan alakultak a dolgok. Lehet siránkozni, de nekem senki nem fog kenyeret adni, ezt magamnak kell megteremtenem. Mindig van lehetőség, csak meg kell látni! Nem lehet várni, hogy mások dolgozzanak helyettem, mert magamat kell felépíteni, hogy olyan ember legyek, aki mindig meg tud újulni.

Életünk minden apró történése tanít minket valamire, még akkor is, ha ez épp nehézségekkel jár. Neked mit hozott ez a nagy változás? Mit tanultál meg ezáltal?

Leginkább kitartásra tanított meg. Holle anyó meséjét tudnám idézni. A lány beleesik a kútba, zuhan, zuhan, leesik a mélyébe, koppan, aztán körülnéz, látja, hogy ott is van egy világ, és szép lassan felfedezi. Néztem, hogy merre van az út, és hát megtaláltam.

A fenti tevékenységek között nem említetted, hogy a polipnak van még egy lába, hiszen sikeres hálózatépítőként építed a csapatod a Gano Excelnél. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat?

Többéves kapcsolat ez már. A Gano Excel céget egy kongresszuson ismertették meg velem, ahol a Classic kávét kóstoltam meg először. Mivel nagy kávéivó voltam, az fogott meg a leginkább, hogy van olyan kávé, amely nem savasít. Kezdetben csak termékeket fogyasztottam, melyek jótékony hatással voltak a szervezetemre, ezért a családban és munkahelyemen továbbajánlottam. Mivel kiváló termékekről van szó, lassan-lassan egyre többen rendeltek, és elkezdtem látni az üzleti lehetőséget, bár kezdetben nem nagyon értettem. Mikor először részt vettem a Gano Excel Országos Találkozóján, váratlanul igazgatóvá tüntettek ki, és az elmúlt évek vásárlásáért megkaptam a pénzjutalmam is. Ettől a ponttól kezdve, tudatosan elkezdtem építeni a csapatom. Most már rubinigazgatói szinten állok, és hamarosan jön a következő szint is. Egyre több előadást szeretnék tartani, és csak a Gano Excelre koncentrálni, hiszen itt tudok fejlődni, ugyanakkor az eddig szerzett tapasztalataimat, tudásomat kamatoztatni.

Mit szeretsz a leginkább itt nálunk? Mit ad neked?

Fantasztikus, felemelő érzés ide tartozni. Szeretem a közösséget, a termékeket, titeket, az iroda dolgozóit. Nagyon jól csináljátok, ezt látom. Azt érzem itt most, mint amikor 9 évvel ezelőtt az egyesületet alapítottam. Van egy jó csapat, nagy lendület és jó célok. Mi kell több?

Úgy tűnik, nálad nincs megállás. Ha valami nehezebbre fordul, belemerülsz, majd mindig van egy átforduló pont, ahonnan jön a tudatos felemelkedés, építkezés. Tapasztalataidból megmerítkezve, mit üzensz a Gano Excel közösség tagjainak?

Azt, hogy becsüljék meg a céget, a sok pozitív dolgot, amit nyújt nekünk. Éljenek a lehetőségekkel, tanuljanak, vegyenek részt a tréningeken, hisz csak úgy tudnak továbblépni, ha fejlődnek. Meg azt, hogy sok szorgalom kell, kitartás, mert ha az ember nem teszi bele magát, nem kap semmit. Vetés-aratás kérdése ez. Ha valamit elvetek, annak gyümölcse lesz, de nem mindegy, hogy mit vetek. Siránkozás siránkozást szül, de ha munkába fektetem az energiát, ott fizetség lesz.